És amikor úgy gondolod,

hogy na, igen, végre! Vele lehetne, el tudnám képzelni. Ő lehetne a virtuális, aki valóssá válik. Mert szellemes, intelligens, jó a stílusa, helyesen is tud írni és napokat, éjszakákat átbeszélgettetek már, pattog a szikra, laza, erőlködésmentes a flört, szereted a zenéjét, ő is a tiédet, várod a másnapot… Hogy akkor hogy van az, hogy ilyenkor eltűnik, felszívódik, nem ír többet? Várod, keresed a szokásos időben, de nem, nincs, nem jön többet. Végül elkönyveled a szokásosnak, nem érdekes, lépjünk tovább, majd jön más, jobb, szebb, még jobb fej… Na, és amikor tényleg találsz nagy nehezen egy olyat, akiben érzed ezt, akivel megint jó, akkor miért kerül elő az előző akár hónapok múlva is úgy, mintha tegnap beszéltetek volna utoljára? De rég láttalak, mondja, mi van veled? Semmi, semmi nincs velem, te idióta, és veled már nem is lesz.